Referencia: Tedd a kirakatba!
„Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.” Ez a híres-hírhedtté vált referencia az arcszőrzet-viselet terén divatot teremtő Ferenc József császártól származik. Állítólag. És állítólag a magyarországi vizitálás során a hazánkban látottakról azért csak ezt a visszafogott véleményt adta, mert szűkös magyar szókincséből ennyire futotta. Hogy a te weboldaladon ennél jobb referenciák hirdessék szakmai hozzáértésed, ehhez adunk most segítséget.
Meggyőző a weboldalad. Jól lehet rajta navigálni, terméked, szolgáltatásod is csábító, mi kell hát még, hogy a vevők hanyatt-homlok megnyomják az Ajánlatkérés gombot? Nos, hogy mitől fognak 100-ból 100-an ajánlatot kérni tőled, arra nem én fogom neked megadni a választ. Vannak bőven a piacon, akik tutira tudják a receptet és ennek ígéretével házalnak, de én óvatosan bánnék ezzel. Azt viszont tudom, hogy az a vevő, aki az első veled kapcsolatos pozitív benyomás után még mindig hezitál, egy kis megerősítésért meg fogja nézni a referencia aloldaladat.
Ha nincs…
Két eset állhat elő. Nincs referenciaoldalad, mert úgy érzed, miért lenne fontos, hogy elégedett vásárlóid, megrendelőid a még bizonytalanokat meggyőzve elmondják rólad a véleményüket? Ez is egy árulkodó jel, pontosabban sok mindent sugall a cégedről. És szerintem sejted, hogy nem feltétlen azt, amit szeretnél.
Maga a szó: „referencia” ajánlást, ajánlólevelet jelent. Az ajánlólevél intézményének több száz éves hagyománya van. Birtokában a protezsált könnyebben kapott állást vagy bizonyos körökbe bebocsáttatást.
Ugyanezt a célt szolgálja ma is a weboldalon feltüntetett referencia. Ennek hiányában viszont gyanakodhatunk, hogy olyan vadiúj vállalatba botlottunk bele, amelyik működését nekünk van szerencsénk elsőként tesztelni. Az is lehet, hogy jó okkal nem teszik ki a kirakatba a beérkezett sommás véleményeket. Ha pedig így van, a mi fejünkben is erősen villogni kezdenek azok a bizonyos piros lámpák.
Ha van…
Nem szentelnék egy külön bekezdést annak, ha vannak referenciáid és azok valóban mondanak is valamit, ha nem lennének itt is csapdák. Szinte kivétel nélkül minden vállalkozás eljut arra a pontra, amikor szép-szép, hogy szájról szájra terjed a cég híre, de érdemes lenne, írásba adott, külső véleményekkel is megtámogatnia azt.
Nos, láttam én már olyan referenciaoldalt, ahol K.Z (így, csupán egy monogram) mondta el, hogy mennyire volt elégedett a cég szolgáltatásával.
Egy nyilvános, abszolút legális, hétköznapi szolgáltatásról volt szó. Ráadásul, a vevő véleményével másokat is igyekezett meggyőzni ennek hasznosságáról. Akkor felmerül a kérdés: vajon miért nem vállalta névvel (arccal) a véleményét?
Referencia, ami van is meg nincs is
Ugyanígy nem segít sokat a még kétkedőknek, ha a termékről, szolgáltatásról csupán annyit árul el az, aki már kipróbálta, hogy „nagyon jó”, „tetszett”. Ezek a megállapítások túl szubjektívek és túl általánosak ahhoz, hogy meggyőzzék a partvonalon ácsorgókat. Ennyi erővel a véleménynek fenntartott három sort üresen is hagyhatnánk…
Szövegíróként viszont azt is tudom, hogy 10-ből 9 esetben ezek a válaszok lesznek a befutók, ha megkérünk valakit, hogy értékelje a munkánk. Így tehát nem jutunk beljebb!
Nem szentségtörés hát, ha előre megírjuk, mire vagyunk kíváncsiak referenciaként.
Tegyünk fel sokkal pontosabb, célzottabb kérdéseket és akkor valószínűleg a válaszok is használhatóbbak lesznek! Például érdemes rákérdezni, hogy miért érezte az ügyfél szükségesnek, hogy szolgáltatásunkat igénybe vegye? Milyen problémájára keresett hathatós megoldást? Mennyivel lett jobb a helyzet azóta, hogy megvásárolta termékünket/szolgáltatásunkat? Mi volt az az egyedi jellemző, amivel szimpatikussá váltunk számára?
Kérdezz, hogy válaszokat kapj!
Ha sok, hozzánk hasonló cég van a piacon, kérdezzünk rá ügyfelünknél, hogy miért minket ajánlana az ismerőseinek? Mi volt az a plusz, amit nálunk kapott meg? (Figyelem! Bár sokan élnek a hitelrontás eszközével – amikor a versenytársat lelkesen gyalázzák, csakhogy jobb színben tűnjenek fel –, én óvva intenék mindenkit ettől! Nemcsak azért, mert etikailag erősen kifogásolható, de ha teljesen véletlenül a konkurencia megorrol emiatt ránk, a dolog esetleges jogi következményeit is nekünk kell majd viselnünk.)
Most joggal kérdezheted azt, hogy „és még ezzel is nekem kell foglalkoznom?”. Nem, nem kell.
Végül is, nem mindenkinek van arra szüksége, hogy valódi érvekkel, a „minden nagyon szép, minden nagyon jó” felületességén messze túlmutató, reális értékeléseket nyerjen referenciaként egy minimális pluszmunkával. Mint oly’ sok esetben, a döntés most is a tiéd.