VIII. Henrik esete a marketinggel
VIII. Henrik és a marketing
A Photoshop és a botox feltalálása előtt pazar meglepetéseket tudott okozni egy festett portréra alapozott vakrandi. A “portéka” termékelőnyeit ugyanis jócskán felnagyították a korabeli piktorok, a “vásárló” pedig miután a helyszínen szembesült a termék valós tulajdonságaival, nem tehetett mást, mint hogy dühöngött a marketing hiteltelenségén. A korabeli “marketing eszközöket” használó festőművészek ugyanis egyáltalán nem tartották etikátlannak, hogy a valósággal jóformán köszönőviszonyban sem lévő arcképet tegyenek le a mindenáron házasodni akaró uralkodók asztalára. Így járt VIII. Henrik is, aki leggyakrabban Hans Holbein portréi alapján esett szerelembe, hogy aztán néhány esetben a XVI. századi “szelfit” a hús vér modellel összevetve égtelen dühbe guruljon.
Mi ebből a tanulság napjainkban? A marketing most is arra törekszik, hogy a terméket a lehető legkívánatosabb csomagolásban mutassa be a potenciális vásárlóknak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy olyan tulajdonságokkal is fel kell ruháznunk az adott árut/szolgáltatást, amivel az egyébként nem rendelkezik.
A valósággörbítés ugyanis törvényszerűen csalódáshoz vezet. Előbb az agyonkozmetikázott termékkel léprecsalt vevők szedik ízekre a terméket/céget és pártolnakk el örökre a márkától, ennek következtében pedig az előre megjósolható veszteséget a megbízó a marketingügynökségen kéri számon. Hát kinek jó ez?
