Van képed hozzá?

Ha tartalommmarketingről beszélünk, még a szakmabeliek is hajlamosak csak és kizárólag az írott szöveget érteni ez alatt. Pedig a legtöbb írás – bármennyire is jó stílusú, izgalmas – kép nélkül csak fele annyit ér. Most azt szedtük össze, a mélyebb, technikai részletektől eltekintve, hogy hogyan és főleg milyen fotókkal dobhatjuk fel cikkeinket weboldalunkon.

Valljuk be őszintén, akármilyen könyvmolyok is voltunk kiskorunkban, azért a frissen kapott példányt csak átpörgettük, hogy lecsekkoljuk: vannak-e benne fotók vagy legalább egy-két illusztráció. Az a könyv, amelyikben képek is segítették a történet elképzelését, értékesebbek voltak számunkra.

Kép nélkül képtelenség

A rossz hír pedig az, hogy ez azóta sem sokat változott. A jól megírt tartalmak: blogbejegyzések, Facebook posztok, pláne az Instagram (ott kép nélkül nem is lehet létezni!) megkövetelik, hogy fotót, méghozzá jó fotót válasszunk.

Okés, tudom. Ennél nagyobb közhelyet, a héten már nem nagyon fogok leírni. Mert hogy mitől is lesz jó egy fotó?

Mi fán terem a jó fotó?

Ennek eldöntéséhez vannak objektív szempontok, például a méret. Csak a biztonság kedvéért írom le, hogy a monitoron megjelenő képek úgynevezett pixelekből, azaz képpontokból állnak. A pixelek száma határozza meg a kép élességét, részletgazdagságát.

Mint ahogy a kommunikáció számos területén, úgy itt sincs egyetemleges igazság, a képméretet leginkább a fotó típusa és a monitor mérete határozza meg. (Csak viszonyításképp egy Full HD monitor felbontása 1920 x 1080 pixel). Magyarán egy 1200 pixel szélességű képpel már egész jól elboldogulunk, amennyiben illusztráció gyanánt egy webszöveg mellé szánjuk. Ellenben akkor, ha teljes monitort betöltő háttérképben vagy fejlécben gondolkodunk, érdemes ennél nagyobb (2000+os) képet vásárolnunk.

Álló vagy fekvő?

Amint látod, jellemzően a kép szélességét adjuk meg. Ez egy rossz beidegződés, hiszen egy számítógép monitort ugyan vízszintesen használsz, de az okostelefonod jobbára függőlegesen van a kezedben.

Tehát az sem mindegy, hogy milyen eszközön legyen optimális a látvány. Hajdanán a facebook az 1200×628-as képeket javasolta.

Ma már négyzet alakú fotókkal is dolgozhatsz. Ha tehát a látogatók zömét a facebook-ról szerzed, akkor érdemes figyelembe venned, hogy ők mobilon kóstolják majd meg a tartalmaidat. Adott esetben desktopra és mobilra különböző képeket kell használnod. Ami dönteni fog, az megint csak az idő. Megéri-e egy bloghoz különböző képkivágásokat alkalmazni? Meg. Van rá idő (és pénz)? Nem mindig.

Nem vagy te helyszínelő!

Nyilván, lehet próbálkozni egy bélyeg nagyságú (alacsony felbontású) kép kinagyításával, de azt azért tudnunk kell, hogy csak az amerikai krimikben képesek a helyszínelők egy gombostűfejnyi fotó részletből olyan képet pumpálni, ahol a járókelő beazonosítható a kabátgombjáról!

Ha a weboldalunkra a vizuális élmény fokozása érdekében tervezünk képanyagot elhelyezni, elegendő azt jpg. formátumban használni. Bár, mindenképpen azt javaslom, hogy weboldalad tedd szellősebbé jól megválasztott fotókkal, azonban egy ponton túl érdemes önmérsékletet tanúsítanod, mert esetleg a túlságosan nagy méretű képi tartalmak alaposan fékezhetik az oldalad betöltődését.

Ugyanaz mindenhol?

Ha a technikai részleteken túllendültünk, még mindig előttünk áll a nagy talány: milyen is a jó kép?

Általánosságban erre sincs egzakt válasz, de hogy azért ne hagyjuk ennyiben a dolgot, mutatok néhány szempontot, amely alapján eldönthetjük, hogy egy-egy témához milyen fotót válasszunk.

A legjellemzőbb hiba, amit számos weboldal készítő elkövet, hogy klisékben gondolkodik. Így lett a sikeres üzlet képi szinonímája a kézfogás (szigorúan csak a csuklókat mutatva), vagy a kreativitás netovábbja az Edison villanykörte, a növekedésé pedig a felfelé ívelő grafikon.

Nem állítom, hogy nincs olyan helyzet, ahol ezek a képi panelek ne lennének használhatók, de olyan mennyiségben vannak már jelen a weben, hogy ha kicsit is mások, egyediek szeretnénk lenni, érdemes e vizuális toposzok helyett másban gondolkodni.

Ember a Holdon, vagy a képen

Különösen a gyártás-szerelés vonalán (de akár az építőiparban is) érintett cégeknél látom gyakran, hogy az illusztrációs fotóikon nincsen ember. Mintha csak azt szeretnék képileg megmutatni, milyen is az üzem ciánozás után! Hatalmas csarnokok, böhöm gépek, óriás terek. Szép, nagy, impozáns – azt látom. De nem dolgozik itt senki?

A weboldalra, de különösképpen a facebookra igaz, hogy a szemünkkel választjuk ki, mi érdekel bennünket. A látvány fog meg elsőként, majd csak ezután foglalkozunk a címmel – legyen az mégoly’ ütős is!

És az emberi agy már csak úgy van kitalálva, hogy embert keressen a képen! Nyilván, nem egy webshop kínálatát értem ez alatt, vagyis nem kell minden egyes eladó LED-izzó mellé egy mosolygós manöken, de a forgácsolási szolgáltatásunkat bemutató blogbejegyzésben egy berendezést kezelő szimpatikus munkásember már igen! (Arról azért ne feledkezzünk el tulajdonosként, hogy gépeink, szerszámaink fotós megjelenítéséről szabadon dönthetünk, munkásainkéról azonban nem! Ezért ha egy céges életképet tervezünk felrakni a honlapra, ahol a talpig olajos, hunyorgó szakit is meg akarjuk mutatni, mindenképpen kérjük ki a hozzájárulását!)

Hitelesség – képileg is

Apropó, manöken. Se szeri, se száma azoknak a stock fotóknak, amelyeken valamilyen szakma jelenik meg. Mivel a képek jelentős része modellekkel készül, ebből következőleg az orvosok mindig jóképű harmincasok. A raktárosok meg mindig makulátlan kantáros nadrágban, vadonás új narancssárga sisakban és frissen borotváltan néznek a kamerába. A nyugdíjasnak „eladott” férfiak pedig leginkább hipszter negyvenesek-ötvenesek.

Kiváltképp az álláshirdetések mellett megjelenő stock fotók tudják elkedvetleníteni a jelentkezőket, akik némi önkritikával hamar megállapítják, hogy a képen szereplő etalonhoz képest ők ráncosabbak, öregebbek, vékonyabbak, testesebbek. Egyszóval, ők hús-vér emberek, míg a fotókon szereplők meg egy idealizált világ bolti eladói, raktárosai, gépkocsivezetői.

Annyi remekbeszabott karakteres arc van a különböző képkereső oldalakon, amelyek mind valódibbak, mint a kisminkelt, agyonvilágított, szanaszét retusált reklámfejek! Ha az esztétikum mellett fontos számunkra a hitelesség is, kevésbé lövünk mellé egy igazi emberrel, mint egy modellel. Az átlag fizimiska mögé ugyanis az olvasó könnyebben belelátja magát.

József a kátyút mutatja

Annak megválaszolásához, hogy milyen a jó kép, azt sem árt meghatároznunk, hogy mi célt szolgál a fotó a cikk mellett? A képi tartalom kiegészítheti, megmagyarázhatja a szövegben foglaltakat, de akár ellenpontozhatja is, mintegy idézőjelbe téve a leírtakat. Abban az esetben, ha a szöveg tartalmi mondanivalójára kívánunk ráerősíteni, olyan képet válasszunk, amely képileg hozzátesz az anyaghoz, egy részletét kibontja, vizuális támpontot ad a megértéshez. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a képnek egy az egyben a cikk szövegére kell reflektálnia.

Egy vidéki újságnál, még az offline korszakban történt meg a következőkben leírt eset. Egy minősíthetetlen állapotú út kátyúzásáról volt szó a cikkben, amihez a fotós lőtt egy képet, amin egy helyi lakos volt látható, amint a kamerába nézve (csak úgy spontán) egy jókora kátyúra mutat. A mellékelt képaláírás is legalább ennyire frappáns volt: József a kátyút mutatja. Nos. A kép nem adott a cikkhez semmilyen plusz információt. A képaláírás meg pláne…

Amikor egy részlet fontosabb, mint az egész

Persze, vannak olyan témák, amikhez nehéz illusztrációt találni. Ilyenkor segíthet az, ha a szövegből egyetlen kulcsmondatra, vagy legalábbis egy jól csengő, jól idézhető, a mondanivalóra jól rímelő sorra fókuszálunk és ehhez keresünk fotót. Ebben az esetben nem egy általános képet találunk, hanem csupán a cikk egyetlen, ám annál karakteresebb mozzanatát emeljük ki – ezúttal képileg.

A fenti módszerrel könnyedén elkerülhetjük, hogy negyvenedjére is ugyanolyan kép köszönjön vissza a cikkünk mellett. Látványosabb, adott esetben a témához látszatra nem passzoló képpel meghökkentőbb, kevésbé kiszámítható lesz a végeredmény. Az izgalmas képek pedig izgalmas témákat sejtetnek, garantálva, hogy a szakterületünkön képben vagyunk és az olvasó már kattint is a cikkre.