Minden gomba ehető. Egyszer
The advice is like mushrooms. The wrong kind can prove fatal.
– Charles E. McKenzie (A tanács olyan, mint a gomba. A rossz fajta végzetes lehet.)
A fenti idézet gyakran eszembe jut akkor, amikor egy-egy marketing anyag kapcsán azt hallom a megbízótól: erről megkérdezem az ismerőseimet. Félreértés ne essék, nem azzal van a baj, hogy a döntési folyamatba legalább véleményezési szinten bevon néhány embert, hanem azzal, hogy a legtöbb esetben ez a néhány ember legalább 20-30 barátot, rokont, kollégát jelent.
Hogy ez miért nem ideális?
Több okból.
1. A szorosra húzott határidő a legtöbbször itt úszik el, ennyi ember meginterjúvolása ugyanis általában meglehetősen időigényes.
2. Ha a megbízó arra számított, hogy a közvéleménykutatással majd kikristályosodik, hogy mégis mit kellene változtatni a weboldalon, a hirdetésen, a fotón, a grafikán, az adott szövegen, akkor ez az a pillanat, amikor szembesül azzal, hogy 20 embernek legalább 20 féle véleménye van. Ezek összefésülése pedig finoman szólva is sokáig tart, ha egyáltalán lehetséges.
3. Sok esetben bár a legjobb szándék vezérli a megkérdezettet, mégis éppen azért, mert kívülállóként, kizárólag érzelmeire alapozva fogalmazza meg meglátását, az elképzelt célokkal gyakorta köszönő viszonyban sem lévő javaslatokat tesz. A dramaturgiailag legfontosabb ponton pedig főhősünk kihúzza a “lépj vissza a startmezőre!” kártyát, és a folyamat kezdődik előlről.
