Fogyasztása mértékkel javasolt!

Amióta az 1990-es években Japánban egy mobiltelefon-szolgáltató cég alkalmazottja megalkotta az emotikonok első generációját, az internetkultúrában óriási karriert futottak be ezek a hangulatjelző jelecskék. Igaz, a tényleges elsőséget nem ő, hanem Harvey Ball amerikai reklámgrafikus érdemelte ki 1963-ban a sárga nevető fej “feltalálásával”, ezért őt tekintik a “smiley – azaz minden idők legnépszerűbb emojija – atyjának”. A szimbólumot aztán 1971-ben hivatalos védjeggyé nyilvánították, szóval, csak óvatosan a smiley-kal!

Az emotikonok elterjedése azonban csak később, a social média térhódításával vált fékezhetetlenné. A platformokon megjelenő posztokban indokoltan és indokolatlanul használva elszaporodtak a hangulatjelek.

Addig, amíg mértékkel, figyelemfelkeltési céllal, vagy aktuális/vágyott hangulatunk nyomatékosítása céljából helyezünk el egy-egy jelet a szövegben, addig teljesen elfogadható használatuk.

Akkor viszont, amikor egy kifestőkönyvet megszégyenítő módon, minden második szót pálmafával, napocskával, könnyezve nevető fejjel helyettesítve tesszük csiricsárévá posztunkat/blogunkat, a mondanivaló komolyságát ássuk alá igen jelentős mértékben.

Nyilván az emotikonok sűrűségét erősen befolyásolja az is, hogy milyen témában posztolunk. Egy fodrász üzlet vagy egy koncertszervező vállalkozás kommunikációjában elfogadható a mondanivaló aláhúzására szolgáló emotikonok (észszerű mértékben való) alkalmazása. Ugyanez azonban egy szerszámgép-gyártó cégnél vagy az ipari létesítmények építése terén érdekelt vállalkozásnál – ha túlzásba esünk – már minimum kérdéses.

Döntsük el, hogy tini lányok stílusában vagy inkább üzleti alapon, a hangulatjelek tekintetében önmérsékletet tanúsítva posztoljuk marketing üzeneteinket. Nem tudod hogyan írj posztot? Mi tudjuk!